Chapter 8 ~ VISSZATÉRTEM!!

Hali!

Nagy szünet után itt vagyok és folytatom a blogot! Nagyon sokat gondolkoztam mi legyen ezzel a bloggal, de úgy döntöttem hogy azért is folytatom. Remélem megint fogjátok olvasni és élvezni fogjátok. Már is egy új rész hoztam nektek és az előző rész vége át lett írva mert jobb ötletem lett. Hát akkor tessék is, itt az új rész :)

JÓ OLVASÁST! :)

Hope xoxo

Mit ne mondjak úgy lecsökkentette a női nevek a fejemben, hogy csak, na. Igaz már csak Danielle, Sophie, Katie, Lucy és Mary. Hát a Mary kizárhatjuk, szóval már csak 4 tipp van. – Az a lány, akivel elég sokáig jártam. – 2 tipp maradt.  – Aki táncos lány. Tudod, minden hírességnek táncol a koncertjén. – ezt úgy mondta, mint ha hülye lennék, de már csak egy tipp maradt. Danielle.  – Na, ő az. Danielle. Holnap randim lesz.  - mondta nagy mosollyal az arcán. – Csak az a baj, hogy holnap meglátogatja őt az unokatesója és vele kell lennie egész nap. – már tudtam miért mondja. Ebből nem sülhet ki jó dolog. – El kéne jönnöd velünk és akkor dupla randi lenne. – mondta, majd összehúztam magát. Tudta, hogy ki fogok akadni.

- Liam, drága, tudod, én még házas vagyok, van egy nem normális férjem, ráadásul 2 gyerekem, nincs időm ilyenekre. Bocsi. – mondtam neki idegesen.

- Pet, kérlek. Csak pár óra. – mondta majd elővette a kiskutya szemeit, tudta, hogy nem tudok nekik ellenállni.

- Jól van, legyen. – mondtam mire Liam felkiáltott és az egész bolt ránk nézett.

- Jeh....megtaláltam a .. a szívószálat. – húzta ki a jégkásájából. – További jó étvágyat és jó szomjat. – ölt vissza a székre, majd összehúzta magát. Én meg se lepődtem rajta csak elnevettem magam. Ez az igazi Liam. A gondtalan, vicces srác, akit a bátyámnak tekintek. Akinek tettem egy szívességet és elmentem a lány unokatesójával egy randira.

•••••••••••••

- Pet gyere, mindjárt itt vannak. – szólt rám Liam, hogy szedjem magam. Igaz alig tartottam valahol, de gyorsan felhúztam magamra egy ruhát és egy converset és lementem. Az utóbbi 20 évben nem változott a stílusom. Még mindig nem nagyon szeretem a magas sarkút, pedig van egy pár. Gyorsan lesiettem a lépcsőkön majd az utolsó lépcsősornál megálltam. Liam helyett Harryt láttam, ahogy ott áll egy Fehér ingben és egy fekete farmernadrágban. Az nászút előtti pár perc jutott eszembe és nem hagyott békén míg át nem engedtem magam az emléknek. Nem tehettem mást, végig kellett néznem megint azt a jelenetet amikor a legboldogabbak voltunk Harryvel.

*Visszatekintés*

-Harry, Harry!! Siessünk még lekéssük a gépet. - rohantam le a lépcsőn az esküvő után. Csodálatos esküvő után, mesébe illő nászutunk lesz. Igaz még nem tudom hova fog Harry vinni, de már előre tudom, hogy csodálatos lesz. A bőröndöket legurítottam a lépcsőn és én pedig utánuk mentem. Harry a kajákat pakolta a kocsi útra mert az is elég hosszúnak tűnik. Harry a lépcső elé állt akkor amikor én az utolsóról akartam lelépni. Felemelt és megpörgetett és nem elsőnek úgy éreztem, hogy egy mesébe kerültem ahol én lennék a főszereplő. Mikor letett egy csókot nyomott a számra és kézen fogott. Kivezetett az ajtón és elindultunk az ismeretlenbe.

*Visszatekintés vége*

- Hahóó! Pet! Itt vagy? - rázott meg Liam.

- Oh. Bocsi. Igen itt vagyok. - mondta majd leléptem az utolsó lépcsőfokról is és a konyhába mentem egy pohár vízért. Liam a nyomomban volt.

- Értem. - kivette a poharat a kezemből és letette mellém, majd megölet. - Hallottam amiket mondtál, mikor elkalandoztál. Tudom, hogy mennyire fáj. Én is éreztem így. De na aggódj, minden rendben lesz, ígérem. - mondtam majd végig simított a gerincemen. Kirázott tőle a hideg. Liamtől lehetett mindig a legjobb öleléseket kapni és most megkaptam az egyik legjobbat. A csöngetés megzavart minket és Liam rohant is ajtót nyitni. Danielle megölelte Liamet majd hozzám rohant és a nyakamba ugrott. 

- Hallottam, hogy mi történt. Sajnálom. - mondtam és szemeiben láttam, hogy tényleg komolyan gondolja. Még egyszer megölelt majd a jobbomra húzódott. - Bemutatom neked az unokaöcsémet. Dont. - Don előre lépett. Egy velem nagyjából egykorú férfit láttam. Magassága megegyezett az enyémmel. Helyes volt. 

- Szia, Don vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek. Én is magyar vagyok, mint hallottam, hogy te is. Lehet, hogy találkoztunk is már. - mondta egy nagy mosollyal az arcán. Szeme gyönyörű kék volt, mint ha csak a tengert látnám. Haja neki is göndör volt, mint Harrynek. Majd arcon csapott a felismerés....